Életem a szórakoztatás
Korunk egyik reneszánsz emberével, a színész, zenész, táncos, író, testőr és kaszkadőr Ullmann Ottóval beszélgettünk, aki nem mellesleg a harcművészetek egyik elkötelezettje, és éppen most fejezte be életrajzi ihletésű - Káosz antológia című -könyvét.
Az előbb felsorolt hivatások már egyenként is kitöltenének egy hétköznapi ember életét? Mi a titkod?
Mielőtt elbizakodottnak tűnnék, szeretném leszögezni, hogy valóban rengeteg művészeti ággal, sporttal, illetve szakmával foglalkozom igen magas szinten, de ennek megvan az a hátránya, hogy éppen ebből a sokszínűségből adódóan, egyik területen sem értem el csúcsteljesítményeket. Szenvedélyes ember vagyok, csak azt csinálom, amit szeretek, azt viszont teljes gőzzel, kifulladásig, a legjobb tudásom szerint. Egyébként úgy érzem, szerencsés alkat vagyok, mert napi 4-5 óra alvással tökéletesen megelégszem, így rengeteg időm marad az alkotómunkára.
Ha választanod kellene, melyik szerepet tekintenéd leginkább a sajátodnak?
Mindegyik én vagyok, így nagyon nehéz lenne csak az egyik mellett elköteleződnöm. Mégis alapvetően a színészetből indult minden. Már gyerekkorom óta jellemző rám, hogy bármit megtettem azért - időnként őrültségeket is -, hogy az emberek arcára mosolyt csaljak. Talán a szórakoztatás iránti vágy az a közös pont, amely összeköti ezeket a tevékenységeket. Soha nem az anyagi javak motiválnak, inkább adni szeretnék.
Milyen szerepet tölt be az életedben a sport?
A mozgás mindig fontos része volt életemnek. Mivel nagymamám ötven éve tánciskolát vezet, így gyerekkorom óta táncolok. Hatéves korom óta űzök különféle küzdősportokat. Ez úgy indult, hogy gyerekként beleszerettem a korai Jackie Chan karate filmekbe, így önszorgalomból elkezdtem művelni, míg az élet úgy hozta, hogy végül az AIKIDO mellett döntve értem el mesteri szintet.
Említetted, hogy szenvedélyes emberként arra törekszel, hogy csak olyan feladatokat vállalj el, amelyekben igazán örömödet leled. Mit teszel annak érdekében, hogy ezen elv mentén mégis megteremtsd a hétköznapi anyagi biztonságot?
Színészként érdemes alapvetően több lábon állni, és felkészülni azokra az időszakokra, mikor nincs annyi szereplési lehetőség. Nincsenek hatalmas igényeim, mivel nem függök a materiális világ javaitól. Azt az elvet vallom, hogy mindenki addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér.
Legutóbb a TakarékPont TaPassz elnevezésű mini bankkártyáját népszerűsítő kampányfilmjében láthattunk, ahol egy kissé bugyuta, de annál lelkesebb futót alakítasz. Te milyen élethelyzetben veszed hasznát ennek az érintés nélküli fizetési megoldásnak?
Rengeteget kerékpározom, és nem igazán szeretek hátizsákot cipelni így praktikus, hogy ezt a TaPasszt a telefonomra felragasztva bárhova magammal vihetem. Így nem okoz gondot, ha megállok egy benzinkútnál kereket pumpálni, és még egy csokit is. Ami különösen jó, hogy nemcsak egyre több helyen fizethetek vele, hanem gyorsabban is, mint egy hagyományos bankkártyával. Mindig biztonságérzetet nyújt a kisebb összegű vásárlások esetén.
