A jövő olimpikonjai? Bemutatkoznak a Simon testvérek

Ritkaság, de előfordul, hogy a komoly sportolói tehetség jó szelleme egy családon belül többször is „kísért”. Napjaink talán leghíresebb sporttestvérei az ukrán Klicsko fivérek, de nekünk, magyaroknak is megvannak kiemelkedő sportoló testvérpárjaink. Gondoljunk csak a vízilabdás Steinmetz- és Varga fivérekre, a kézilabdás Iváncsik testvérekre, vagy a jégkorongozó Vas Jánosra és Mártonra. Nem kell félni, hiszen ezen a téren is jön már az utánpótlás! Bemutatkoznak a súlyemelő sport reménységei: a Simon testvérek.

Simon Bence az AYOF-en

A 18 éves Simon Áron és egy évvel fiatalabb öccse Simon Bence a Testvériség SE súlyemelői. Egyelőre „csak” óriási tehetségek, hiszen még nagyon fiatalok, de minden jel és eredmény arra mutat, amerre a „nagyon szép sportolói karrier” feliratú tábla is. Ők azok, akik eddigi eredményeikkel bizonyították, hogy rajtuk bizony semmi sem múlik majd. A XV. kerületi panellakásukba látogattam el, és kérdeztem őket edzésekről, versenyekről, babonákról, sérülésekről, példaképekről és terveikről.

Jelzi a magyar súlyemelő utánpótlás éledezését, hogy a lettországi ifjúsági Európa-bajnokságon a magyar korosztályos súlyemelő-válogatott az utóbbi évtized legjobb eredményét produkálta: öt érem, ebből négy ezüst és egy bronz. Szép eredmény, annak ellenére, hogy a súlyemelés berkein belül finoman fogalmazva sem éppen rózsás a helyzet.

Simon Áron Bukarestben

Legalábbis anyagi szempontból. Tehetség és elszántság most is van: Áron és Bence például heti tíz edzésen igyekeznek csiszolni egyéni eredményeiket. Az idősebbik testvér egy kicsit korábban kezdte, de öccse is hamar kedvet kapott hozzá. Öt éve, 2008-óta élnek kedvenc sportjuknak, amelyet ők választottak maguknak, mindenféle ráhatás nélkül: „Hetente tízszer járunk edzeni.” – mondja Áron – „Ez napi kettőt jelent, suli előtt és után. Hét órakor felkelünk, összeszedjük magunkat, nyolctól edzés tízig és onnan megyünk suliba.”

A suli a XV. kerületi Kovács Pál Sportgimnáziumot jelenti. Az iskola névadója, Kovács Pál, a többszörös olimpiai bajnok kardvívó, akinek személye méltó példa lehet a fiatal súlyemelők számára is. Bár, amikor a példaképeikről kérdezem őket, egyértelműen Végi Imre nevelőedzőjük mellett teszik le a voksukat. Áron azért az orosz súlyemelő Dmitry Klokov-ot, míg Bence halkan Arnold Schwarzeneggert is megemlíti. Utóbbit persze nem súlyemelői teljesítménye miatt, hanem – ahogy mondja: „mert Schwarzi mindent elért, amibe belefogott”. Mindketten ezzel a céltudatos hozzáállással tudnak leginkább azonosulni.

Áronnak ezzel a „mentális pajzzsal” felvértezve már egy komoly próbatételen, egy vállsérülésen is sikerült túljutnia, hiszen az áprilisi sikeres műtét után – amelyet Prof. Dr. Berkes István végzett –, megfontolt és tudatosan felépített edzéstervvel most már újra a sérülés előtti eredményeit hozza: „Fél éves kiesés volt ez, de a mostani edzőtábor végére már megvan az az eredmény, amivel körülbelül annak idején befejeztem.” – mondja Áron büszkén. (A súlyemelés keretorvosa Dr. Krivanek László egyébként.)

Áron nagy munkában...

Szüleik nagyon örültek a választásuknak és azóta is mindenben támogatják őket. Édesanyjuk a beszélgetés alatt mosolyogva be-bekukkant és kiegészíti fiai mondandóját, amikor az eredménylista és a versenyek kerülnek szóba. Édesapjuk is sportolt, bár egymástól elég távol álló sportágakat űzött: bokszolt és zsoké volt.

Mosolyogva bólogatnak arra a kérdésemre, hogy súlyemeléses sztorikkal lehet-e csajozni. Áron szerint „érdekes a kívülállóknak a súlyemelés. Nem tudják, hogy miről szól, ezért el kell mindig magyarázni az alapvetőbb szabályokat. Elsőre általában azt gondolják, hogy mi testépítők vagyunk és gyúrunk. Sokszor megkérdezik, hogy mennyit nyomunk fekve.” – mondja nevetve. A csajozás innentől tabu, hiszen barátnőik is olvashatják e sorokat, úgyhogy ezennel rá is térünk a versenyekre.

Ráhangolódni zenehallgatással szoktak, ahogy az úszók bevonulásánál is szokás. Mostanában kisebb babonának nevezhető az is, hogy a versenyek előtti napokban már nem borotválkoznak. Úgy látszik, a zene és a borotvahanyagolásos kombó általában bejön nekik, hiszen Bence összesen 44 országos csúcsot döntött eddig, de Áron is húsz felett jár – pontosan nem is tudja megmondani a számot, talán 22…

A közelmúltbéli versenyek és eredmények sokaságát jegyzetelve csak úgy füstöl a tollam a papíron: Bence a Tatabányán rendezett országos ifjúsági bajnokságon simán hozta a tőle várhatót és elnyerte a mezőny legeredményesebb súlyemelője címet is. Az ezt követő Visegrádi Négyek által Csehországban rendezett Olimpiai Reménységek Versenyén (ORV) is kimagaslott a mezőnyből és a legjobb súlyemelő lett.

Ha nemzetközi vizekre evezünk, megemlíthetjük, hogy Bence mostanában járt Ausztráliában, az Ausztrál Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon (AYOF), ahol negyedik helyet ért el összetettben. Szakításban (123, 130x, 130) másodikra teljesítette a 130 kg-ot, és a harmadik helyen várta a lökést a kínai Tao Tiannal holtversenyben. Lökésben pedig két sikeres gyakorlata (145 és 153 kg) mellett a kínai harmadikra kilökte a 160-at. Bence persze szerette volna a bronzérmet, ezért megpróbálta a 161 kg-ot a feje fölé lökni, ami végül nem sikerült, de így is kiváló eredmény a negyedik hely.

Bence előkészületek közben

Az üzbegisztáni Ifjúsági Világbajnokságon szakításban negyedik helyen végzett, összetettben hatodik lett. Ugyanúgy, ahogy a litván kikötővárosban, Klaipėdában rendezett Ifjúsági Európa-bajnokságon is. Utóbbi két eredményét úgy érte el, hogy a felkészüléshez szükséges megfelelő körülményeket nem sikerült biztosítani számára, sőt az Európa-bajnokságon kisebb sérüléssel versenyzett. És még úgy is pontszerző helyen végzett!

Bátyja, Áron 2011-ben a felnőtt országos bajnokságon messze legfiatalabbként lett harmadik. Azóta megjárta Bukarestet, Spanyolországot, az Olimpiai Reménységek Versenyét Lengyelországban (csapat második), a bécsi Interligát és vállsérülése után most nyeri csak vissza igazán az erejét.

Maga a sportág ugyanakkor nincs könnyű helyzetben. Főleg mióta kiderült, hogy a súlyemelés nem kerül be a tizenhat kiemelt ágazat közé. Dobos Imre, a súlyemelő szövetség elnöke a Népszabadságnak adott legutóbbi interjújában elmondta, hogy szerinte a pénzhiány okozza a legnagyobb gondot. Ahogy ő látja, nincs is nagyon esély arra, hogy az állami büdzséből érkező nem egészen húszmillió forintból több legyen a közeljövőben. Magyarországon nagyjából háromezren űzik a sportágat, ugyanakkor Dobos szerint az egyesületek mélyszegénységben tengődnek.

Simonék a csúcson

Természetesen a Simon testvérek is tudnak a sportág nehéz helyzetéről, de őket ez annyira nem érdekli. Szeretnének csak a sportra koncentrálni. Arra a kérdésre, hogy szüleiken kívül kitől kapnak ehhez támogatást, Bence elmondja, hogy a Magyar Olimpiai Bizottságtól Gerevich-ösztöndíjat kap, és az Mi Team Investment sportmarketing cég is támogatja mindkettejüket.

Simon Áron

Született: Budapest, 1995. május 22.

Sportolást kezdte: 2008

Súlycsoport: korábban 94 kg, most 105 kg

Klub: Testvériség SE

Edző: Végi Imre

Simon Bence

Született: Budapest, 1996. augusztus 29.

Sportolást kezdte: 2008

Súlycsoport: 85 kg

Klub: Testvériség SE

Edző: Végi Imre